A túra elõkészítése, tervezése

túra megtervezéséhez fel kell mérnünk, hogy kiknek, milyen korosztálynak tervezzük a túrát, milyen a várható társaság felkészültsége, edzettsége, milyen biciklijük van, mi érdekli õket.

Az alábbi táblázat a tervezhetõ napi távolságokat tünteti fel a használt kerékpár és az életkor függvényében, átlagos felkészültségû emberek, jó mûszaki állapotú kerékpárok és jó utak feltételezése mellett:

A feltüntetett napi távokat sokféle tényezõ befolyásolhatja:

• edzésben lévõ, rutinos kerékpárosok: +10,  +50 %
• tartós esõ, hideg idõ:– 20  –30 %
• rossz út, földút, terepbiciklizés: – 20  –50 %
• sok hegymenet: – 10  –30 %
• nagy csomag (vándortábor): – 20 %

A kerékpárok rossz mûszaki állapota, ha útközben folyton javítgatni kell, teljesen felboríthatja a tervezett útvonal teljesítését.

Tehát:

A kerékpártúra nem azonos a bicikli-edzéssel!
A túrának legyen mindig valami nevezetesség, látnivaló, érdekesség a célja, ami érdekli, inspirálja a résztvevõket s emlékezetessé teszi a túrát.

Az útvonal megtervezésénél ne csak a kilométereket számoljuk, hanem idõtervben is gondolkodjunk:

A meglátogatandó intézménnyel okvetlen beszéljük meg elõre a látogatást, csoport fogadását, esetleges vezetést, belépõjegyek árát.

Szükség esetén szerezzük be elõre a látogatási (áthaladási) engedélyeket.

Ha vasúti utazással kombináljuk a túrát, gondosan válasszuk ki a legmegfelelõbb vonatot, s idõben gondoskodjunk a kerékpárok szállításának lehetõségérõl. Az útiköltséget is kalkuláljuk ki elõre (a biciklijegyrõl sem elfelejtkezve). Gondoskodjunk a félárú jegy váltására jogosító (lepecsételt) utalványról. Ha a résztvevõk létszámát elõre tudni lehet (pl.: befizették a részvételi díjat), a menet- és kerékpárjegyeket elõre is megválthatjuk.

Döntsük el, hogy a túra folyamán biztosítunk-e valahol éttermi étkezést (meg kell rendelni, árban elõre megegyezni), vagy ki-ki saját tarisznyából pótolja az elhasznált energiát.

Jó, ha adunk minden túrának valami jólhangzó címet, ami utal a jellegére, vagy a meglátogatandó nevezetességre.

Ha lehetséges, a túravezetõ járja be a túra elött a tervezett útvonalat.

Kisérõkocsi: jó, ha van, különösen, ha vezetõje egyben rutinos kerékpárszerelõ. A felmerülõ költségek miatt kisebb létszámú, rutinos csapat egynapos túrájához nem szoktuk igénybe venni. Nagyobb, kezdõ túrázókból álló csapat, vagy többnapos, sátras túra esetén indokolt lehet a kisérõkocsi megszervezése is.

Ha minden részletet tisztáztunk, elkészíthetjük a túrakiírást.

A túrakiírás

A túrakiírásnak az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

A túra vezetése

A találkozási helyre a túravezetõ érkezzen elsõnek!

A túratáv, az egyéb körülmények és az idõjárás függvényében ellenõrizzük a gyülekezõ résztvevõk felszerelését, öltözékét. Ha valaki nem megfelelõ kerékpárral jött (pl.: egy 60 km-es túrára BMX-el), vagy kerékpárjának mûszaki állapota szemmel láthatóan nem kielégítõ, azt inkább beszéljük rá az otthonmaradásra, minthogy egész úton bajlódni kelljen vele, s esetleg a túra tervezett céljának elérését is meghiusítsa, tönkretéve ezzel a többi résztvevõ napját is. Ha valaki ennivalót nem hozott, vagy ruházata nem az idõjárásnak megfelelõ, beszéljük meg vele a helyzetet, esetleg a pótlás lehetõségét.

Ha vonattal is utazunk, ellenõrizzük, hogy minden résztvevõ rendelkezik-e MTSz igazolvánnyal, ennek megfelelõen váltsuk meg a menetjegyeket, és a kerékpár-jegyeket.

12 év alatti gyerek csak akkor vegyen részt a túrán, ha a szüleinek legalább egyike is résztvevõ.

A kiírásban közzétett találkozási idõpont után 5-10 percet várjunk az indulással. Mindig akad egy-két késõn jövõ. (Ha vonattal indulunk, akkor a találkozás idõpontját kell úgy megállapítani, hogy ez a türelmi idõ a vonat indulásáig beleférjen.)

Elindulás elõtt a túravezetõ:

Elindulás után:

Aki elöl hajt, figyeljen a tempóra, hogy a csapat ne szakadozzon szét (villanyrendõr!). Az útelágazásoknál gondoskodjon arról, hogy mindenki észrevegye a letérést. A vezérürüt a túrázók közül senki sem elõzheti meg.

A söprû senkit sem hagyhat el, ha valaki megáll, meg kell várnia, ill. szükség esetén segítenie a mielõbbi továbbindulásban. Ha a mezõny nagyon széthúzódik, figyelmeztesse az elöl hajtót a tempó csökkentésére, esetleg pihenõ tartására.

Az elsõ fél óra elteltével célszerû egy néhány perces „szerelvényigazítási” megállást beiktatni, hogy mindenki nyugodtan megigazíthassa lelazult csomagját, elvégezhesse, ami indulás elõtt nem jutott eszébe, vagy nem volt ideje rá.

Nem szabad pánikba esnie a túravezetõnek, ha észreveszi, hogy eltévedtek. Ez mindenkivel elõfordul. Ilyenkor két megoldás közül választhat:

a térkép (és tájoló) segítségével meghatározza a csapat jelenlegi helyzetét, majd egy olyan utat, melyen a leghamarabb elérik a tervezett, eredeti útvonalat,

ha ez nem lehetséges, vigye vissza a csapatot addig a pontig, ahol még biztosan a helyes úton voltak, s itt gondosan határozza meg a továbbhaladás irányát.

A túrázók kisforgalmú úton is egy sorban hajtsanak az út jobb szélén. Ne felejtsük el, hogy kisforgalmú úton az autós is lazábban veszi a szabályokat „erre úgysem jár senki” jeligével. Forgalmasabb úton, nagyobb csapatot célszerû kisebb, 5-8 fõs részekre osztani, s ezek a rész-csapatok 50-60 m távolságra kövessék egymást, megkönnyítve ezzel az autósoknak az elõzést.

A túravezetõ idõnkint ellenõrizze csapatát, hogy nem maradt-e le valaki. Követelje meg a fegyelmezett magatartást, közlekedést. (Alkoholfogyasztás!)

Ha – ne adj Isten – baleset történik:

személysérüléssel járó baleset esetén kötelezõ a rendõrség értesítése! (tel: 112, vagy 107).

ha autó vagy más gépjármû is szerepet játszott a balesetben okvetlen írjuk fel a rendszámát, típusát, színét, s ha lehet, ne engedjük el a helyszínrõl a rendõrség odaérkezéséig.

a baleset helyszínét õrizzük meg változatlanul a rendõrségi vizsgálatig.

ha a mentõ viszi el a sérültet, okvetlen kísérje el valaki a csoportból.

gondoskodjunk a „gazdátlanná vált” kerékpárok megõrzésérõl.

Egy kisebb bukás következtében elõálló horzsolásos bõrsérülésekhez természetesen nem hívunk rögtön mentõautót. Ha a sebek ellátása és némi pihenõ után a sérült vállalja, folytassuk a túrát. Ha úgy látjuk jobbnak, rövidebb úton küldjük haza a sérültet, de ne engedjük el egyedül! Mindig adjunk mellé kísérõt, tiltakozása ellenére is! A jelentéktelennek látszó sérüléseket is célszerû orvosnak megmutatni a késõbb esetleg fellépõ komplikációk megelõzése és túravezetõi lelkiismeretünk megnyugtatása végett. A túráról hazaérve okvetlen érdeklõdjünk a sérült állapota felöl. A baleset bekövetkezésérõl nem biztos, hogy a túravezetõ tehet, de az utána tett intézkedésekért viszont felelõsségre vonható!

Baleset esetén a mobiltelefon, ill. ha van, a kisérõkocsi sokat segíthet a helyzet megoldásában.

A túra végén a túravezetõ köszönjön el. Ha vannak gyerekek, jó, ha hazáig kíséri õket.

Zárómunkálatok

A túra sikeres befejezése után a túravezetõ készítse el a túrajelentést, a túranaplót, a költségelszámolást. Számoljon be az egyesület, szakosztály vezetõjének (ha más szervezet bízta meg /pl. utazási iroda/ a túra vezetésével, akkor azon szervezet vezetõjének) a túra lefolyásáról, a túrán történtekrõl.

Ha netán baleset, vagy egyéb káresemény történt a túrán, arról részletes tájékoztatást adjon akkor is, ha az ügyet pillanatnyilag jelentéktelennek ítéli.

Ha valami különleges helyen jártak, esetleg írjon tudósítást valamelyik kerékpáros vagy természetjáró szaklap számára.

A túravezetõ kelléktára

A túravezetõ nem számíthat arra, hogy minden résztvevõ minden szempontból tökéletesen felkészült, ezért a túrázás szokványos kellékein felül a túravezetõnél mindig kell, hogy legyen:

minimális szerszámkészlet:

minimális elsõsegély készlet:

Ezenk kívül legyen nálunk:

Többnapos túra, vándortábor

Egy többnapos túra megszervezése az eddig elmondottakhoz képest többlet-feladatot jelent.

A többnapos túra lehet:

·        csillagtúra, amikor egy szálláshelyen töltjük az éjszakákat, és naponta más-más irányban szervezünk túrát (esetleg többet is, különbözõ nehézségi fokozattal). Akkor javasolható, ha egy meghatározott tájegységet akarunk alaposabban bejárni, megismerni, s rendelkezésre áll egy megfelelõ, központi fekvésû szálláshely. Elõnye: a napi túrákat csomag nélkül tehetjük meg.

·        vándortábor, mely esetben reggelente felpakolunk és a napi túra végén újabb helyen foglalunk éjszakai szállást. Így nagyobb területet járhatunk be, viszont – ha nincs kisérõkocsi – a teljes felszerelésünket állandóan cipelni kell.

A többnapos túra mindkét változata elképzelhetõ épületben (pl. kulcsosház, turistaszálló), vagy sátorban történõ éjszakázással.

Az épület általában kényelmesebb (különösen esõs idõben), csillagtúrán további elõnye, hogy a hátrahagyott holminkat biztonságban tudhatjuk. Vándortábor esetén túl nagy kötöttséget jelent a lehetséges szálláshelyekhez való alkalmazkodás, és igen komoly szervezési munkát igényel, ti. egyetlen szálláshely kiesése (pl. mert már foglalt) az egész túraterv átalakítását, a szállásrendelések elölrõl-kezdését jelentheti. Ugyanígy, ha a túra során bármi közbejön, és valamely napi penzumot a csapat nem tudja teljesíteni, az egész további útvonalon bukik az elõre megrendelt szállás.

A sátorban alvásnak – minden kényelmetlensége ellenére – megvan a maga romantikája, amit sokan szeretnek. Vándortáborban a nagyobb csomag cipelését ellensúlyozza a szabadság érzése, hogy nem kell, ha törik, ha szakad, a következõ lefoglalt szálláshelyig elhajtani, vagy nem kell a szálláshely miatt már koradélután leállni, holott az idõ szép, és a csapat még többtíz kilométert szívesen letekerne. Ha sátorral megyünk könnyen módosíthatjuk az útvonalat menet közben, eltérhetünk a tervezettõl anélkül, hogy a csapatot hátrány érné.

A túravezetõ feladatai többnapos túrán

Csillagtúrán: a szálláshely kiválasztása, megrendelése jelenti a plusz feladatot. A napi túrák elõkészítése egyezik az itthoni egynapos túrákéval (lásd feljebb). Hosszabb ott tartózkodás esetén ne tervezzünk minden napra kimerítõ túrát. Minden harmadik-negyedik nap legyen pihenõnap, strandolással, városnézéssel, kisebb gyalogtúrával, biciklizés nélkül. Gondoskodni kell „esõnap” programról is.

A vándortábor elõkészítése sokkal nagyobb feladat. Ha „háztól-házig” túrát akarunk, akkor már az útvonal megtervezésénél figyelembe kell venni, hogy hol van lehetõségünk alvásra. A szálláshelyeket elõre le kell foglalni, s csak az összes visszaigazolás birtokában lehet a túratervet véglegesíteni. Ha sátorral vándorlunk, akkor nagyobb a szabadságunk, mert egy éjszakára táborhelyet (Magyarországon) könnyen találunk.

A vándortáborba lehetõleg csak kb. azonos teljesítményre képes kerékpárosokkal induljunk. A tervezésénél itt sem szabad heteken át feszített ütemû biciklizést beütemezni. A fáradt ember ingerlékeny, s ez a fáradtság halmozódásával a túratársak közötti súrlódásokhoz, netán a csapat széteséséhez vezet. A végén már mindenki csak a hazaérkezés megváltó pillanatát várja.

A vándortáborban:                        a strapásabb és a könnyebb napok váltsák egymást,

                        minden napra legyen valami érdekesség, látnivaló (de ne túl sok!),

                        legyenek pihenõ (fél-) napok, strandolással, egyéb elfoglaltsággal, de ne legyen teljesen program nélküli nap,

                        gondoskodjunk a napi étkezési vagy élelemvásárlási lehetõségrõl,

                        a napi idõterv ne legyen feszes, gondoljunk az esetleges gumidefektre, egyéb, elõre nem látható eseményre, fõleg, ha elõre foglalt szálláshelyeken kívánjuk az éjszakákat tölteni.

A sátras vándortábor napirendje:

-         A reggeli indulást lehetõleg ne tervezzük koraira. A sátrak a hajnali harmattól nedvesek, hagyjuk megszáradni összepakolás elõtt. Ez alól kivétel, ha a déli országokban túrázunk (Görög-, Spanyol-, Dél-olaszország, stb.), mert ott a meleg miatt érdemes a kora reggeli órákat elõrejutásra kihasználni.

-         Menet közben gondoskodjunk arról, hogy a túrázók minél gyakrabban friss ivóvizet vételezhessenek kulacsaikba.

-         Délidõben tartsunk egy hosszabb pihenõt, lehetõleg árnyékos helyen, folyó, vagy patakparton, ahol a víz frissítõ, üdítõ hatását is élvezhetjük.

-         Az este közeledtével idõben kezdjünk el táborhelyet keresni, hogy a sátrakat még világosban lehessen felállítani, s vacsorázásra is legyen idõ. Korábban, még napfénynél célszerû tábort verni, hogy a sátrak megszáradjanak estig, ha reggel nedvesen csomagoltuk õket össze.

-         Ha az egész napos esõben a csapat nagyon megázott, s a szabadban a megszáradásra nincs esély, célszerû legalább egy éjszakára fedett szállást keresni. (Egész napi ázás-fázás után, vizes sátorban, nedves hálózsákban aludni maga a purgatórium.)

Sátrazni a kijelölt táborhelyeken kívül általában csak a terület tulajdonosának engedélyével szabad. Egy éjszakára az állami erdõkben külön engedély nélkül is sátrat verhetünk. Az ilyen „vadkempingezésnek” varázsa van. A világ, a civilizáció zajától távol, a természeti környezetben aludni olyan élmény, amit legalább egyszer mindenkinek ki kellene próbálni.

Milyen a jó táborhely?

– legyen az úttól távolabb, nem túl szembetûnõ helyen,

-         ne okozzon kárt sem a környezetben, sem a terület gazdájának,

-         a talaj legyen sima és száraz,

-         ne legyen mély területen, ahol esetleg egy éjszakai esõ elönti a sátrakat,

-         legyen a közelben víz (patak, folyó) a tisztálkodáshoz,

-         ha a reggeli nap a sátrakra süt, könnyebb a felkelés, hamarabb szárad a sátor.

A táborhelyen a túrázók lehetõleg ne szerteszét, hanem egymás közelében verjék fel sátrukat. A túravezetõ a táborhely gondos megválasztása után:

-         segítsen a kevésbé rutinos táborozóknak a sátorhely kiválasztásában, a sátor felállításában,

-         jelölje ki a szemétgyûjtõ helyét (tegyen ki erre a célra egy mûanyagzsákot),

-         határozza meg a latrina irányát,

-         körültekintõen jelölje ki és készítse elõ a tûzrakóhelyet,

-         közölje a reggeli indulás idõpontját.

Reggel, táborbontáskor a túravezetõ:

-         idõben keltse fel a hétalvókat, hogy ne kelljen az egész csapatnak rájuk várni,

-         gondoskodjon a szemét összeszedésérõl és megfelelõ elhelyezésérõl, a táborozás nyomainak eltüntetésérõl,

-         nézzen körül, hogy nem hagyott-e ott valaki valamit,

-         ha közel van, köszönje meg a terület gazdájának, hogy megengedte a táborozást,

-         ha mindent rendben talál, adja ki a parancsot az indulásra.

A tûzrakásról: a vadkemping egyik vonzereje, hogy este hangulatos tábortüzet rakhatunk. A tûz veszélyeket is rejt magában, csak nagy körültekintéssel éleszthetjük fel a lángokat.

-         tüzet rakni az erdõben, vagy közelében csak a kijelölt (épített) helyeken szabad,

-         a száraz idõszakokban általában elrendelt tûzgyújtási tilalom azonban ezekre a helyekre is vonatkozik, valamint az erdõ szélétõl számított 200 m-es sávra.

-         ha tüzet rakunk, ügyeljünk arra, hogy az ne terjedhessen el a tûzrakóhely környékére (a száraz fûben, vagy az avarban),

-         ne gyújtsunk tüzet a sátrak közvetlen közelében,

-         soha ne gyújtsunk tüzet szeles idõben,

-         ne rakjunk akkora tüzet, ami kárt tehet a környezetben, vagy amit már nem tudunk szabályozni, megfékezni,

-         ne hagyjuk magára a tüzet még percekre sem,

-         távozás elõtt a tüzet gondosan oltsuk el, gyõzõdjünk meg arról, hogy a hamu alatt sem maradt parázs,

-         ha tüzünk netán mégis elszabadult és értéket fenyeget, (vagy más által okozott tûzesetet észlelünk), haladéktalanul hívjunk segítséget (Tel.: 105).

A legtöbb, és legátgondoltabb felkészülés a sátras vándortáborhoz kell. A fejezet végén álljon itt egy lista az okvetlen szükséges egyéni felszerelési tárgyakról:

Mit ne felejtsünk otthon?

Segédlet egy többnapos kerékpártúra kelléktárának összeállításához

Ezeken kívül: igazolványok, PÉNZ, térkép, útikönyv, fényképezõgép, film,

                      ha külföldre megyünk: útlevél, biztosítás.

Legfontosabb a mûszakilag jól elõkészített kerékpár. Nagyon tönkre tudja tenni a kirándulást, ha útközben gyakran kell szerelni!

A kp. kellékek rovatban felsorolt elsõ 9 tételt ki-ki a saját kerékpárjához kell, hogy beszerezze. A csillaggal jelölt szerszámokból elég, ha a csapatban összesen egy készlet van.

A kerékpár elsõ lámpa jó, ha elemes, mert akkor nem kell külön zseblámpát is vinni a sátorban való világításhoz.

A becsomagolásnál egy dolgot nem szabad elfelejteni: mindent, amit becsomagolunk cipelnünk kell akár tetszik, akár nem, s nem mindegy, hogy 20 vagy netán 40 kg-os csomag húzza hátrafelé a bringát az egész úton.